(Heinrich Heine nyomán)
Magányban telik estém, míg a
Rádiót hallgatom,
Egy bús melódiát hallva könny
Csordul le arcomon.
A szobámon kívül hideg és
Csípõs a napnyugta.
Lent a mélyben, a sziklák között
Morajlik a Rajna.
Mintha szellemalak ülne a
Dühödt folyó partján,
A nap fénye meg-megcsillan a
Lány áttetszõ arcán.
Míg szél simogatja gyengéden
Nemlétezõ haját,
Egy szívfacsaróan szép dallam
Hagyja el az ajkát.
Motor hangja búg fel, s a folyón
Egy csónak érkezik,
Majd a kis ladik a lány mellett
Szótlanul elsiklik.
A hajós nem hallotta a dalt,
Vagy nem érdekelte,
Végül a csodás Loreley-nak
Összetört a szíve.