Megfakult fénykép elõttem -
egy tablókép, igen -
szemem erõltetem, míg a fotók
aláírását betûzgetem:
- Nézd, itt is elírták a nevem -
természetesen...
Mily gyerekek voltunk!
De ha akkor valaki ezt mondja,
jól megsértõdünk...
tizennégy év komoly múltjával,
bizakodó öntudattal nézünk
a világba derûsen, optimistán,
a Nagybetûs ránk vár,
ezt mondták, elhittük
- akkor még...
Néhány évtized mögöttünk,
már valóban bõven van
mire emlékeznünk...
s tudjuk azt is, hogy mindez
nem volt könnyû...
s az élet még ma sem az...
Mostani fotódat elnézegetve
elsõre nem ismernélek meg,
de azt is tudom, hogy szemed...
a szemed fényében, nézésedben
ott rejtõzik az egész
tizennégy éves életem.