Minden hiába. /Mondom én./
Bennem lüktet a szívverés.
Áttör a zajon a sûrû csend,
vakon nézem az életet.
Feketén látom a színeket,
ölelem kézzel a nincseket,
nokedlit szaggatok rétesbõl,
kérek egy húszast a részegtõl.
Büszkén sugárzok a szégyentõl,
pirulva elbújok az érdemtõl,
hazudnak nekem? én elhiszem,
tagadva hívom a jó istent.
Mosolyogva sírok, sírva nevetek,
pálcát nem török én, csak lengetek,
radírral írok láthatatlan táblára,
fordítva ülök lábatlan ló hátára.
Irigyen adok, hogyha tõlem kérnek,
sötétben emelem arcom a fényhez.