CCLXXVIII. szonett
Õsz hozta leveled, - gyûlölnöm kell, -
Megint tovaszállt egy kifakult év!
S ahogy olvasom a kopott betûket,
Már nem érzem hiányod, mint nem oly rég!
Felgördül színházad függönye, - prológ
"- Megyek! - kiabálod, s hív az Élet,
- Hiányozni sem fogsz többé, s játsz mohón
Fiatal, csúnya, szép nõk ölében!"
Szavakat sóhajtva, úgy is visszatérsz,
Melyek varázsmondatokká híznak, s majd
Kezedben pengeted a líra hangszerét.
Míg a darab második felvonása,
- Karzatról nézett egymásnélküliség, -
Kettõnk Istentelen lélek-drámája.
20081023
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!