Itt fekszel mellettem,
Lehunytad két szemed.
Kecsesen lélegezel,
Megérintem szép kezed.
Ismét Rád tekintek,
Látom gyönyörû fényed.
Nem fejezheti ki szó,
Mennyire szeretlek Téged.
Tudom, hogy szeretsz,
Önzetlen szerelemmel.
Ez láncol hozzám
Égetõ, édes kötelekkel.
De lehet ez nem elég,
Ez nem minden.
Sóhajok, könnyek, ez
Az összes kincsem.
Mint virág, késõtavasszal
Szirmait, elengedjelek?
Lépjek a tej fehér ködbe,
Hogy elfelejtselek?
Itt fekszel mellettem,
Kecsesen lélegzel.
Én csak hánykolódom,
Nyitott, égõ szemekkel.