Világ végén, nagyon messze,
Túl az óperencián,
Éldegélget a kismalac,
Egymagában, egy sziklán.
Erre már a madár sem jár,
Szerencsére farkas sem,
Mégis azt mondja malacka,
De nehéz az életem.
Egyik reggel, napkeltekor,
Kitekint az ablakon,
Hú a francba, a fenébe,
De nagyon messze lakom.