Te voltál az elsõ
Kezdetben azt hittem csak egy fülledt álom,
S csak a képzelet édes ösvényét járom.
Te voltál az elsõ.
De nem! Hisz érintésed eleven tûz, lüktetõ vágy,
Lelked égi fõnix, de tested puha földi ágy.
Te voltál az elsõ.
Féltemr30; de nem tõled, talán inkább magamtól,
Megtehetem? Kérdeztem, hisz féltem a tiltó szavaktól.
Te voltál az elsõ.
Az elõzõekkel csak kacérkodtam, játszottam velük,
Már akkor sem számítottak, elfeledtem nevük.
Te voltál az elsõ.
Reméltem, hogy te más leszel, nem oly kegyetlen kedves,
Akartam hogy enyém, legyen szíved, mai jó és csendes.
Te voltál az elsõ.
Ez már nem gyermeki szerelem, nagy, plátói óhaj,
Ez valódi vágy, beteljesülésre váró kéjes sóhaj.
Te voltál az elsõ.
Némán érted, s én mindenem önként neked adtam,
Gyönyörû volt, édes volt, hiszen én is épp úgy akartam.
Te voltál az elsõ.
Mindenemet neked adtam, együtt voltunk, egybe forrva,
A Hold cinkos fényénél szenderedtünk el álmodozva.
Te voltál az elsõ!