Éjjel sétálok csendben,
Föntrõl süt rám a Hold,
Isten meglátja lelkem,
Mikor Élõ a Holt.
Éjjel sétálok halkan,
A szívem borzong már.
Csillagos ég, a paplan,
Hidegen borul rám.
Éjjel sétálok félve,
Lelkemben Hang szólal:
"Hogyha nincs mitõl félned,
Remegés'd mért nem hal?"
Éjjel sétáltam régen.
Többet nem bírok már...
Millió teher a szíven,
Mit Isten bárhol lát.