meglátni és megszeretni
Erdély magas hegyei néznek le reám,
ki ott magyar,székely földnek mindene,
a magyar szó szelleme jár belé.
talpam alatt itt ugyanaz a gaz..
mégis kételkednek õk,vaj'hova tartozom?
ajkuk bár ugyanúgy szól évszázadokon át,
hangjuk íze csontig hatol.
a dombok csendes magánya,
a hajladozó erdõk világa
értelmet keres az õsi viszályra.
pompa itt minden, ami új.
házak füstje kémleli az eget,
s elidõz,mint egy lelki üzenet,
szemem sötét zuga festi a felhõt,
fáj a szó:Magorok,Hunorok esendõk.
mikor történelmünk dala száll a széllel,
Magyarnak érzem magam.
s tudom,nem lehetek se itt,se ott,
hontalan.
/Magyar szívvel-Székely szemmel/