Emléked halványul. Nincs már rettenet.
Elmém tükre már nincs tele teveled.
Még fáj a múlt!
Önmagam vagyok. A világ mosolyog,
Új köntösben, hívogatón felém ragyog.
Fáj még a múlt?
Végre szabadon vagyok, aki vagyok.
Magamért felelõsen élek minden napot.
Miért fájt a múlt?
Már nem is értem, hisz e tapasztalás
Hasznomra vált. Életembõl egy villanás.
Kell már a múlt!
Az ember okul. Számvetésre kész.
Így készül a tarka, jó-rossz EGÉSZ.
Kép már a múlt.
ÉLEM AZ ÉLETEM. Új utakra lépek.
A jelenbõl építem jövõmet, a szépet.
Alap lett a múlt.
Marie Marel
(1998. november 10.)