Teremnyi csend ült le bennem.
Foszlott álmaim szálait
- mint fûben játszó kisgyermek -
tépkedem. Sodrom a semmit.
Csillagok lógnak a szürke égrõl.
Megannyi akasztott halott.
Fényük volt melegébõl
takarják rám a holnapot.
Magam vagyok. A vértelen
vad hidegben lélek sem jár.
A magány topog béna lábain
ajtóm elõtt: roppan a zár.
Szobám megrepedt homlokán
táncol át a hold sötéten.
Alvadó foltokat hagyott
a világtalan létezésben.