Veled, de Nélküled
Elkísérlek hontalan utadon
legyõzve magányt, s mit adhatott.
Kezed szorítom - nem láthatod
érezd erõm, magadban tarthatod!
Ismeretlen mosoly arcodon -
mély barázdát rótt reá titkod.
Szemed kutatva távolt - köd szitál,
egykedvû szürkeség festi meg a tájt.
Ott vagyok, ott, a túloldalon
nyújtsd kezed, s én felé fordulok!
Megtört sugár kúszik a rácsokon,
szeretet pajzsa óvja két karom.
/2008.11.08./