Túl könnyen esküszik meg az ember,
És könnyen is szeg esküt,
S ez az árulás sokszor, sokakat
Fájdalmasan szíven üt.
Túl könnyen fogadkozik, ígérget,
És túl könnyen felejt el,
Aztán nem törõdik az általa
Ejtett vérzõ, mély sebbel.
Ember vagyok, és most esküt teszek,
Isten lássa lelkemet,
Mert megtörni soha nem fogom ezt
A megtett ígéretet!
Álljon meg, csak egy percre az idõ
Rozsdás, vén vaskereke,
Legyen csak a miénk e múló perc,
Legyen örök élete!
És ha a fogaskerék zökkenve
Abbahagyta forgását,
Hallgasd hát egy ember könnyen tett, ám
Õszinte fogadalmát.
Ebben a percben, melyben az idõ
Megállt a némaságban,
Kéz a kézben,
Ott állok melletted, kitartóan.
Legyen bár köztünk fizikai ûr
Végtelen távolságban,
Kéz a kézben,
Megtalállak, köztünk bármily táv van.
Szitáljon õszi esõ, hulljon hó,
Tûzzön a nap a nyárban,
Kéz a kézben,
Dacolok mindezzel, tûzben, hóban.
Verjen csak Isten égi haragja
Az elsöprõ viharban,
Kéz a kézben,
Neved kiáltom a hurrikánban.
Süllyedjen el a világ bármilyen
Szörnyû katasztrófában,
Kéz a kézben,
Én küzdök az elemi csatában.
Ölje halomra magát az ember
Pusztító háborúban,
Kéz a kézben,
Megvédelek a golyózáporban.
Vagy keljen csak fel a fényes nap a
Horizont vonalában,
Kéz a kézben,
Én veled úszok a boldogságban.
Ez az én esküm. Bár törékeny, de
Õszinte fogadalmam:
Kéz a kézben,
Veled, holtodiglan-holtomiglan.