Szemedben a ki nem mondott vágy,
Arcodon a fájdalom nekem is fájt.
Ál-mosolyod mögötti könnyek
Égették üres lelkemet.
Zavart szavaid panaszos dallama,
Boldogtalan szívednek vágya,
Hogy boldog lehess végre,
Égette üres lelkünket.
Az ostoba sors kegyetlen zsarnok,
A bilincsed soha fel nem oldja,
Boldognak lenni nem enged.
Égeti tovább a lelked.