Gustav Klimt: A csók c. festménye nyomán
Aranycsillagok töltik az eget,
Virágszirmok nyílnak szikla szélén,
Vágytiporta testükben a remény
Izzó idõ. Rezgõ árnyként remeg.
Felhõ fon koszorút most a térben,
Hulló aranyfû alattuk selyem,
Ajkuk kelyhe tárul létük felett,
Nappalást szalagja fut a légben.
Magányukban forrón ég a sûrû
Lágy, buja ölelés a nászkörön,
A sáfrányfényû szikraláng tüzön,
Eszménykép mágikus világ, repül.
Mámort susog aktjuk térden állva,
Homályos rejtély létüknek bogán,
Mint szivárványfény vadgalamb nyakán,
Álmodott szín köpenyként borulva.
Omló ruhájuk aranyhálót szõ,
Mozaik égre tapad a harmat,
Könnyû ecsettõl szirmuk nem lankad,
Csók ég a légben, kristálylevegõ.