Ó te vak világ, Te szánalmas élet,
Nézz végig magadon, csak hálni jár beléd a lélek.
Én végig nézek rajtad és mit látok?
Menetelõ gépeket, kiket annyira szánok.
Tébláboló emberek kik odakint jártok,
Nem látjátok a szépet, csak a rosszat.
Nem nyittok ajtót az életnek, ha az kopogtat.
Füleltek, de semmit sem hallotok,
A zsivajban elvész halk hangotok.
Közöny, bú és bánat a keresztetek.
Mindenkit csak érdekbõl szerettetek.
És ha elmúltok majd, mi marad belõletek?
Hisz nem volt semmi mit õszintén szerettetek.