Felakasztom szívemet
Útszéli korhadt fa ágára,
Süvítõ viharnak kitéve,
Kapaszkodva, ellenállva.
A pusztító fergeteg majd
Letépi az öreg ágról,
Kalandos útra indul,
Baráti körön szárnyal.
Egy áldott asszony hopp,
Elkapja éppen, keblére teszi.
Másikkal kell megosztani,
De kettõ dukál neki.
Megint vihar tépi ki,
A szívemet onnan,
Egy másik helyen száll,
Elfogják nyomban.
Szétszaggatva bár,
Új útra indul megint,
Visszatér testembe,
És páromra tekint.