Édes eljött az este hozzám...
Kis falunkból, messzirõl
Hogy lássa õ fiát
Az embert, ki mûvelõdött könyvekbõl.
Féléken az ajtóm veregette
Gyorsan kinyitottam néki,
Szemeim áztak könnyben
Õ a kedvesség, örökkön szeretni.
Csókoltam én kezét, jobbat
S õ mellére szorított
Annyi kérdést tett nékem
Szobámban még nem jutott.
S belépett õ belsejébe
Annyi minden gyûlve volt
Azt hitte a drága lélek
Kastélyban van, ragyogott.
S ahogy leül, szóval kezdi...
Mennyire látni vágyott engemet,
Tojást hoztam, diót hoztam
Szemein könnyek, s már csókolta fejemet.
Fiam, már öreg vagyok
Ki tudja ha látlak még,
Legalább egyszer még mondhassam...
Mennyire szeretlek,tanum az Ég.