Álmosan nyújtózik a reggel,
a Nap erejét vesztve didereg.
Szürke köd lepte el a hegyet,
s az eget titkok burkába zárta be.
Az erdõ fája kristály dér díszben
- mély álomba merült, hogy túlélje
a természet adta kemény fagyot,
s majd tavasszal új életre keljen
Kihalt a mezõ...
ám az éhség nagy úr tél idején:
egy-egy õz félve dugja elõ fejét,
hogy megközelítse az etetõt.
Bár az Ember enni ad:
- kémlelve néz körül,
s szökkenve menekül, ha a lesrõl
puskáját rá tartva, lõ az ellenség