Sokszor mámorban,
Jártam álomban,
felhõt nem láttam,
reggelt nem vártam:
nem is várhattam.
Sötét, sûrû csönd,
néma süket éj.
Fülemben dal csöng,
szívem kék és mély.
Csillagos reggelek,
napsütötte est,
Várok és szenvedek.-
- mélységet fest
ajkamon a dal -
Szánom és bánom,
mit eddig tettem,
vétkem és károm,
hogy néha szerettem.
Mámorban járok,
és egyre várok,
Szállni szeretnék,
ujjongva nevetnék!
Magány? -
- egyedül?
Minden kerül!
Félelem, fájdalom,
életem, dalom -
tenger és vigar,
zavar, felkavar...
Mi zuhan, mi esik?
hangomat szavak keresik.
Már késõ. Vége.
Mit tegyek?...én...
Csönd, magány..., kén...
Nem tudom, most? nem
tudom, rég-e?