Csendes esõ veri az ablakot,
megvilágít a fény egy alakot.
Hosszú kabátja a földet súrolja.
nem számít ha a vizet sodorja.
A következõ pillanatban már eltûnt,
pedig nem szellemnek tûnt.
Immár a háztetõrõl figyelik lépted,
vigyázza, hátha elvéted.
Ki õ? Tán az õrangyalod?
Aki megkönnyíti dolgod.
Már nem is egy van belõle,
több ezren jönnek elõre.
Igazából nem láthatod,
csak ha nagyon akarod,
és Õ is beleegyezik,
akkor megmutatkozik.
Sokan cserélnének velük,
õk meg inkább velünk.
Boldogabbá teszik az életünk,
mi még se tehetünk semmit értük.
Ha egy angyal a földre szállna,
többé szárnyát nem használna.
Mert õrangyal többé nem lehetne
ha az emberekkel nyíltan beszélne.
Nem érzékelhetnek semmit se,
hisz szabadjegyük van a mennybe.
Így sose lehetnek egészek,
s a szenvedélyt se ismerhetik meg.
Csak a bánatot és boldogságot érzékelik
a gondolataikat meg átadják belénk.
Így belelátnak a lelkünkbe,
s irányíthatják életünket, kedvükre.