Most is azt mondtad,
Mit tegnap hazudtál.
Miközben kint sárgulnak a levelek,
Miközben arcomon könnyek hevernek.
A szél most is zúg;
Szívében a fájdalom térdemre hull.
Fáradt testemet vonszolom a porban,
Én csak szenvedni tudok ebben a korban.
Kintrõl nézlek némán,
Miközben alszik a hit, pihen a bizalom.
Mégis feléd lépek remegve,
S halk sóhaj nyög belém.
Egy álom, egy remény:
Hogy más lehetsz, hogy változol.
De nem bír rá a szerelem,
Talán nem is volt sehol.