A régi park mely hideg és üres...
Két árnyék átszeli a késõi szürke órát,
Szemük hervadt ajkuk puhány
Nehezen hallod szavukat, beszédük halvány.
A régi park mely hideg és üres
A két látomás beszéli múltját:
-Emlékszel, régen egymásért hogyan rajongtunk?
-Miért suttogod fülembe multunk!
-Ma,még kiáltasz nevemen
Még szeretsz,álmodban kimagaslok szerelmem?
-Jaj azok a drága napok, másat nem ismertem soha
Mikor szánk egybeforrott, s gyönyör az illata.
-Azok az éjjelek, óriás boltívek kékje
Reményünk most itt a szürke fellegek temetõje.
Így mennek õk ketten halkan duruzsolva
Csak az éj hallja, s a füst
Melyet átszel cipõjük viszhangja.