Szeretet könnyeket a szemedben látom,
Csordulnak ki reményt vesztve, fázón.
Lelkedbe hasít a végtelen csend szava,
Tündérek serege segít a szavakba.
Hallgatag a város elcsitul a szellõ,
Szempilládra simúl az álom féltõn.
Felhõk szárnyán megpihensz,
Most már ne sírj, csak nevess.
Lelkedbe leltél nyugalomra,
Arcodon a tündérek mosolya.
Kiapadt szívbõl, a remény oda veszne,
Nem hallanád soha, az égi dalt, füledbe csengve.
A szeretet könnyei, most szemedet beragyogta,
Hû társad veled pihen a két karodba.
Mosolygós arcodon egy könnycsepp eltévedt,
Kezemre cseppenve örökre engem védett.
Szemembõl könnyeket fakasztott,
Forró csókjaimmal köszönöm, amit még kaphatok.