Felemellek a földrõl,
ha védtelen madár vagy.
Karmod húsomba mélyed.
Ölemben vérzik a szárnyad.
Ha gyom lennél árkomon
a hajamba tûznélek,
bár tüskéd égné homlokom:
- ékszerként viselnélek.
Kötelet sodorsz magadból:
- csomót kötsz az éj nyakán -
én kibontlak álmaidból
s átfûzlek a tû fokán.
Veled öltöm körül a kertem,
fújod...mit a szél beszór.
Egy vihar utáni esten:
kezed sárból gyöngyöt csiszol.