Hársfa /Húsz év után/
Írta: janus Dátum: Július 31 2007 05:18:25
Az úton merengve ballagok, cip?mön út pora
Orromban virágzó hárs illata, a régi cimbora.
Teljes hír
Az úton merengve ballagok, cip?mön út pora
Orromban virágzó hárs illata, a régi cimbora.
Gyermeki id?mben, de sokat futott velem
Én a szél karjában, ? ziháló lélegzetemen.
Megállok. Az erd? szélén fiatal bokor, bodza
A kedves hársfám legújabb, apró szomszédja.
Az id?, mint könyvel? ide is rávéste jelét,
S magasra emelte a fa ágát, virágát, levelét.
Örök jegyben járnak a fák, s a rohanva járó id?
Évr?l-évre gy?r?t hoz, mint tehet?s h? szeret?.
S amint látom, mindjárt eljön az aranylakodalom,
Legalább is úgy érzem, ahogy a törzset átkarolom.
Arcomat vigyázva a kéreghez odahajtom lassan,
Hogy az albérl? kis mohát, nehogy háborgassam.
Ujjaim simogatják a törzs érdes nagy repedéseit,
S szívem édes borzongás között, emlékkel telik.
Ölelem derekát, szívem a törzsön hevesen dobog,
S a mohán, mint harmat, könnycseppem felragyog.
Szégyen! Mondanák, ha látnák a hulló férfi könnyet,
De tehetetlen a szem, mert benn a lélekben születnek!
Közeleg az alkony, lábam az út nyugodt porába lép,
Csak lelkemben kavarog egyre, a sok színes emlék.
S elindulok, hársfa illata ölel, s hangtalanul lépkedek
A fa lelkembe véste magát, mint örök gyönyör? jelet!