Te vagy a Nap sugara szívemben,
bronzvörös alkonyatban a fény,
Szememben a csillag, ami esthajnalkor kél.
Fehér Hold vagy nekem az éjszaka leple alatt,
Világítva egész életem, és vezetve rögös utam.
Harmatot arcodra csókolva, a lelkedhez jutok el,
Ott ahol a szerelem, vágy ébred fel.
Levendula illóolajából egy csepp nyugalmat kérek,
Hogy ez az érzés, soha nem érjen véget.
Óvó szemedet látom, védelmezõ mosolyod,
Szíved tiszta rejtelmére bukkanok.
Jóság, tiszta vágy, érzés, olyan melengetõ,
Lelked aranyfényével tündérien felemelõ.
Lágy mozdulatodban érzem vágyad,
Ahogy a lépteiddel hozzám érkezel,
Lelkeddel láss mindíg engem, kérlek,
Amíg e földön neked örökké létezem.