Ahogy a nagyhegyek ölelnek,
Úgy ölelem fáradt mosolyod,
Hogy érzed a nagy igazságot,
Van még ki téged, el nem hagyott!
Tiszta tóként születtem én,
Most tengerként ragyogok,
S örzöm a fényt, csak néked,
A jól megálmodott habokon.
Tengerként örzöm hûs álmod,
Szeretetem csak néked zenél,
S mint egy titokban nyilt rózsa,
Töled, igaz boldogságot remél.
Szemeid nézem szüntelen,
Melyen táncot jár az álom,
Szinte szédülve- szédülök,
De mily csoda, én is járom!
Szívemben örök tavasz él,
S egy csodálatos érzõ rózsa,
Mely nékem egy végtelen éjjelen,
Az én boldogságom meghozza.
Ahogy a nagyhegyek ölelnek,
Úgy ölelj te is egy hajnalon,
S én újra könnyé változok,
Egy érzelemdús áldott alkonyon!