Az élet egy dallam. Se több, se kevesebb.
Lelkünknek legbelsõ dallama.
Ha jól odafigyelünk rá, megtudhatjuk,
Hogy mirõl szól e melódia.
Lehet borongós, komor, melankolikus,
Könnyekkel ötvözött gyászzene,
Vagy pedig egy vidám hangú gyermekkórus
Nevetéssel teli éneke.
A zenemû már rég meg van komponálva.
A hangjegyek helyükön állnak.
Hát a dallamok? Meg az õ eljátszásuk?
E feladatok csak ránk várnak.
Az õsz mester öreg ujja a hófehér
Billentyût könnyedén lenyomta,
S a felszínre törõ hangba megremegett
Az impozáns épület fala.
A robosztus, tükörfényes acélcsõ mély
Rezgése még abba sem maradt,
Mikor sötét és feneketlen torkába
Egy újabb vakmerõ hang szaladt.
Majd e hangok villámgyorsan csodálatos
Dallamokká formálódtak át,
Mikor diadalittasan mosolyogva
Elhagyták a roppant orgonát.
Az ezüstös sípok csak szórták hangjait
A kottában leírt soroknak,
Ahogy a billentyûk engedtek a gyengén,
Pontosan lesújtó ujjaknak.
Az orgonasípok zengõ muzsikája
Mellé más hang is csatlakozott,
A csendnek hangszerek egész hadserege
Indított elsöprõ ostromot.
A hadat a gyengébb harcosok vezették,
Hogy majd ha õk felmorzsolódtak,
Átadják helyüket a hegyes lándzsaként
Elõretörõ lovagoknak.
A nehéz acélpáncélú lovagokat
Hátulról íjászok fedezték,
Majd megállíthatatlan, vad rohamukat
Súlyos ostromgépek követték.
A bátor sereget egy hatalmas férfi
Vezette a véres csatába,
A lenyugvó napnak fényében megcsillant
Aranyszínû, hatalmas kardja.
A karmester némán vezette seregét
A csend elleni háborúba,
A hûséges zenészhad mozdulatait
Pálcájával irányította.
A gyáva némaság már a legegyszerûbb
Fafuvoláktól is megrémült,
Visszavonulót fújva egy távolabbi,
Békésebb kis zugba menekült.
Azonban fuvolát, oboát keményebb,
Vadabb támadás is követett,
Amikor a lovagkardként lecsapó vonók
Elérték a szép hegedûket.
A hátuk mögül pedig, mint éles szemû,
Íjakkal felszerelt harcosok,
Trombiták s harsonák szívébõl indultak
El távolba szökõ dallamok.
És hogy a sereg végképp félelmetesnek,
Elrettenthetetlennek hasson,
Dobok és nagybõgõk ostromtorony-hada
Indult meg a háborús úton.
S az orgona, a légió szörnyûséges,
Hatalmas harci elefántja,
Belelendült a csatába, hogy a rémült,
Reszketõ csendet eltiporja.
Az ármádia gyõzelmet aratott hát
A hatalmas operaházban,
A levert csend pedig holtan esett össze
Egy sötét, távoli sarokban.
S a király, a zeneszerzõ mosolyogva
Nézte páholyából seregét,
Ahogy napfényes gyõzelemmé formálták
Az õ ragyogó haditervét.
A haditerv, e grandiózus zenemû
Megírása majdr17; egy évbe telt,
De megérte, mert olyan elsöprõ sikert
Hozott, mit méltán megérdemelt.
A korosodó zeneszerzõ vén szívét
Boldogság folyója járta át,
Amíg hallgatta az általa teremtett
Roppant erejû melódiát.
Ahogy minden halandó élõlény érzi
A ritmusát szívverésének,
Úgy érezte a zeneszerzõ is akkor
Ütemét a zenemûvének.
Der30; Csak egy pillanatra villant meg benne
Ez a kurta, ám erõs szócska,
Azonban ez elég volt rá, hogy figyelmét
Felhívja egy apró dologra.
Valami hiányzott. Valami, amit õ
Nem tudott szavakba önteni.
Elhatározta hát, hogy egy zenemûvel
Fogja a mélybõl elõásni.
A hiány sosem fedi fel saját magát.
Megteszi majd a zeneszerzõ,
Egy nagy alkotással, egész életének
Mestermunkájával fogja õ.
És ez az aprócska hiány elveszik majd,
Ha megírja a nagy darabot,
Mely alapjaiban rengeti meg ezt az
Amúgy is ingatag világot.
Szemei elõtt hangjegyek százezrei
Viharzottak, mint szilaj méhraj,
Lelke tûzoszlopként fellángolt, mint tûzre
Ráöntött sûrû lámpaolaj.
Füle már nem hallotta az alant zengõ,
Harsogó, gyönyörû muzsikát,
Csak a majdani kirobbanó erejû,
Varázsos zenemû dallamát.
Hirtelen felpattant székébõl, s sietve
Elhagyta az operaházat,
Pompás hintójával gyors tempóban rótta
Az elékerülõ utcákat.
A házak, a fák és a lámpaoszlopok
Mind elmosódtak körülötte,
Mintha az egész város nem lenne más, csak
A képzeletének szülötte.
A homályba veszett utcák állkapocsként
Zárultak össze mind mögötte,
A zeneszerzõ figyelmét le azonban
Csak egyetlen dolog kötötte.
Azt sem vette észre, amikor áthaladt
Udvarházának nagy kapuján,
És a hintó megállt a tölgyfabejárat
Elõtt fekvõ macskakõpadkán.
Másfelé jártak gondolatai, mikor
Belépett kastélya ajtaján,
Muzsika zümmögött fülében, miközben
Átlépkedett hatalmas hallján.
Csak a legbelsõ, csengõ dallamra figyelt,
És semmi mást nem vett õ észre,
Nem csodálta meg a fafaragásokat,
Nem nézett a mesés festményekre.
A pompás kristálycsillár a mennyezeten
Hiába ragyogott fényesen,
Ha a koros zeneszerzõ nem látott túl
A benne dolgozó képzeleten.
Hiába várta az álomszép udvarház
Szülõként meleg, tárt karokkal,
Ha a zeneszerzõ el volt foglalva a
Benne cikázó dallamokkal.
Bárki is lépett volna be e kastélyba,
Az õt rabul ejtette volna,
Mert ez az ódon épület a ragyogás,
Mûvészet és szépség otthona.
Azonban a zeneszerzõ nem látta ezt,
Mert õ túlnézett e világon,
S bármerre fordult is, szemei megálltak
A hangjegyeken s a kottákon.
Számára a valóság kopár sivatag,
Kietlen pusztaság volt csupán,
Átható, mély tekintete nem jutott át
A muzsika bûvös szféráján.
Nem érezte a finom ételek ízét,
Amiket vacsorára kapott,
Nem élvezte a pompás évjáratú bort,
Amit utána kortyolgatott.
Mint egy rozoga gépezet, melynek csupán
Egyetlen nagy funkciója van,
Úgy állt fel az asztaltól, és rejtõzött el
Tágas, elegáns szobájában.
Az ajtót kulcsra zárta, aztán elhúzta
Az aranysárga függönyöket,
És csak egyetlen gyertyaszálat gyújtott meg,
Hogy elûzze a sötétséget.
Az erõtlen fényû gyertyát a zongora
Ébenfa lapjára helyezte,
Majd még egyszer körülnézett a szobában,
Mielõtt megtorpant elõtte.
Az éjfekete zongorát hosszú-hosszú
Percekig csak szótlanul nézte,
Miközben gondolatain s a muzsikán
Áttört egy régi emlékképe.
Fiatal volt még akkor, életének még
Huszadik évét se érte el,
De már akkor is kitûnt társai közül
Istenadta tehetségével.
Nemcsak komponált õ, kitûnõen játszott
Az összes létezõ hangszeren,
Írt s játszott zenéitõl volt hangos minden
Hírnevesebb hangversenyterem.
Képességeinek híre eljutott hát
Végül a királyi udvarba,
S felkérte õt a jószívû uralkodó,
Hogy jöjjön el a palotába.
A királyi kastély báltermét így aztán
Csodás muzsika töltötte be,
És e meseszép dallamok mosolyt csaltak
Õfelsége szája szélére.
Másnap reggel aztán a nagy uralkodó
A fiút magához hívatta,
Hogy kivételes tehetségéhez méltón
Bõségesen megjutalmazza.
rVálasz bármitr1; Szólt a király rMi megtetszik
Szívednek e fényes kastélyban,
És ezzel az ajándékkal térsz majd haza,
No meg sokkalta gazdagabban!r1;
Az ifjú zeneszerzõ nem vágyott akkor
Mérhetetlen aranyhalomra,
De nagyon tetszett neki a bálteremben
Álló ébenfájú zongora.
A király meghallgatta a kívánságát,
S nagylelkûen beleegyezett,
De azért elmondta neki a hangszerhez
Fûzõdõ sötét történetet.
rTudd meg, fiam, e csodálatos zongora
Több annál, mit mutat a látszat,
Van egy féltve õrzött, lenyûgözõ titka,
Ami nem más, mint egy varázslat.
Varázslat? Inkább átok annak, ki bátran
Használja sötét bûverejét,
Mert bár képes a nagyot nagyobbá tenni,
Elveszi zenésze életét.
Igaz, nem vágja el élete fonalát
Vigyázatlan használójának,
De sokszorta meggyorsítja lepergését
Az idõ drága homokjának.
Óva intelek hát attól, hogy használd e
Boszorkányos, gonosz masinát,
Hogy elkerüld a vele járó rémisztõ,
Elkerülhetetlen rabigát.r1;
A könnyelmû ifjú azonban nem vette
Komolyan ezt a bölcs tanácsot,
És a saját kárán tapasztalta meg a
A megkövetelt áldozatot.
Hajában õsz szálakkal itt állt, e szörnyû,
Pokolbéli hangszerrel szemben,
S bár már tudta, mit tudni kellett, úgy döntött,
Áldoz az ügye érdekében.
Újra áldoz, ahogy már többször áldozott
Gyorsan elszállt élete során,
Mert mindig veszített valamit, amikor
Játszani kezdett a zongorán.
Némán levette zakóját, majd elkezdte
Hófehér ingét kigombolni,
Hogy engedje a gyertyafényt a mellkasán
Lévõ acélon megcsillanni.
A pokoli gépet, mi parazitaként
Épült be bõrébe, s szívébe,
Amikor elõször játszott a zongorán,
Akkor bizony õ engedte be.
A mechanizmus egyszerre volt áldás és
Mindent elrontó, sötét átok,
A zongora adta, életet bezáró,
Acélból kovácsolt fémburok.
A zeneszerzõ nyakából levette a
Kinyitható fém medaliont,
Mely egyetlen apró ezüst kulcsocskának
Biztosított nyugalmas otthont.
A kis ezüstkulcs pontosan beleillett
Szívszerkezetének zárjába,
És a benne õrzött titoknak ajtaját
Egy halk kattanással feltárta.
Gondosan kivette a szerkezet magját,
És a zongorára helyezte,
Onnan mosolygott rá gonoszul az arany
Homokóra, s egész élete.
A benne fent lévõ homok nagyon lassan,
Szemnek láthatatlan pergett le,
Azt viszont bárki látta volna, hogy felül
Már hiányzott majdnem a fele.
Valójában e szép homokóra idõ
Mérésére alkalmatlan volt,
Ennél ezerszer fontosabb feladatot,
Vagy inkább funkciót birtokolt.
A kicsi üvegszerkezet tartalmazta
Múltját, jelenét és jövõjét,
Az aprócska homokszemek mozgó halma
Jelentette egész életét.
Valahányszor játszani kezdett a sötét,
Fekete ébenfa zongorán,
A fenti homok is gyorsítani kezdett
Amúgy lassúcska lefolyásán.
Mi volt az, ami miatt megérte ez a
Súlyos ár a zeneszerzõnek?
A gonosz zongora roppant erõt adott
A már megírt zenemûveknek.
A zeneszerzõ úgy gondolta, nélküle
Nem lehetett volna az, aki,
Mûvei bûbáj nélkül értéktelenek,
Õ pedig egy névtelen senki.
Nem tudta, hogy a boszorkányság teljesen
Felesleges és szükségtelen,
Mert magában a dallamban van a varázs,
Nem pedig holmi igézésben.
Leült hát a zongora elõtti vörös
Kárpittal bevont kicsi székre,
S egy billentyûleütéssel belekezdett
Nagyerejû zenemûvébe.
A homokóra üvegjén belül valami
Nagy változás vette kezdetét,
Minden újabb hanggal a homok is egyre
Gyorsabbra vette lepergését.
Már nem is pergett a homok fentrõl, hanem
Sebes zuhatagként ömlött le,
És azon igyekezett, hogy az ostoba
Férfinek életét elvegye.
Lassan az éjjelt felváltotta a nappal,
Újra meg újra, örökösen,
A napokból így lett hetek, s így ment át az
Idõ hónapokon, éveken.
Az idõ a zeneszerzõt sem kímélte,
Egyre csak öregedett, vénült,
Hófehérré õszült a haja, miközben
Az ében zongora elõtt ült.
A kegyetlen gépezet három év alatt
Harminc esztendõt vett el tõle,
Míg õ alig evett, ivott, aludt, s alig
Gondolt a saját életére.
A munkája, és az élete lassacskán
Már a végéhez közeledett,
Miközben elhasznált már ezer és ezer
Vastag, fehér jegyzetfüzetet.
Aztán egy téli éjjel, míg fáradtan a
Zongorára borulva pihent,
Felcsendült egy halk dallam, valahol a
Kastélyon kívül, valahol lent.
A zeneszerzõ zavartan nézett körül,
Hogy mi volt, mi felébresztette,
Ásított egy nagyot, felállt, aztán útját
Az egyik ablak felé vette.
Álomittas szemekkel kinézett rajta
A sötét, hideg éjszakába,
S egy apró alakot pillantott meg, ahogy
Kapaszkodik a kapuvasba.
Reszketõ kezével fogta a kapunak
Vasrácsát a rongyos kolduslány,
Amint a holdvilág megvillant gyönyörû,
Fiatal, ám erõtlen arcán.
Aztán, mikor a viharos szél egy kissé
Lecsendesült és megnyugodott,
A kislány benyúlt kopott gúnyája alá,
És elõvett egy fényes dolgot.
Szájához emelte, és belefújt. Újra
Felhangzott a bús melódia.
Halk, gyengécske, ám csodálatos hangokat
Eresztett szélnek a fuvola.
A zeneszerzõ azonban dolgozott, és
E dalocska nagyon zavarta,
Kinyitotta az ablakot, majd a kislányt
És a zenéjét elzavarta.
Lelkiismeret-furdalás nélkül ült le
Újra a zongorája elé,
És nyugodtan folytatta a munkáját, míg
Sodródott a végzete felé.
Azonban a fényes fuvola és kislány
Másnap éjjel újra feltûntek,
Majd az erõtlen, szomorú dalba ismét,
Nagy bátorsággal belekezdtek.
A zeneszerzõ eszét vesztve a dühtõl az
Ablakon kiüvöltött rájuk,
S a haragos ordítás mellett könyveket
És kottákat dobált hozzájuk.
A kislány sírva elfutott a lelketlen
Zeneszerzõ zord kastélyától,
Aki hitt benne, hogy végleg megszabadult
A bosszantó, rongyos koldustól.
Így is lett. Többé nem hallotta a fényes
Fuvola gyengécske dallamát.
Legalábbis amíg a tél el nem hozta
A karácsony ünnepelt napját.
Mert e napon, szenteste a szél behozta
A szobába a bús dallamot,
Ahogy odakint a kislány reménykedve,
Kitartón újra próbálkozott.
A zeneszerzõ egy morgással lekapta
A falról a nagy vadászpuskát,
Hogy végképp eltüntesse a föld színérõl
A lányt és szomorú dallamát.
Ádáz tekintettel, dühösen kitárta
Az estébe nézõ ablakot,
Aztán a megtöltött, hatalmas fegyverrel
A vakmerõ kislányra célzott.
A ravaszt azonban már nem volt ereje
Meghúzni, s elsütni a puskát,
Mert ekkor minden eddiginél elsöprõbb
Erõvel hallotta a dalát.
Egyszerre támadott rá a hóvihar, és
A kolduslány lágy muzsikája,
És ez a roppant erõ a zeneszerzõt
A padlózatra taszította.
A puska ekkor egy hangos robbanással
Kilökte csövébõl a golyót,
Ami keresztülzúgva a szobán végül
Elérte az útjában állót.
Egy reccsenés, és az arany homokóra
Apró darabokra hullott szét,
S a zeneszerzõ minden darabban látta
Rövid életútjának végét.
A mellkasába épült szerkezet õrült
Tempóban elkezdett forogni,
Amit nem bírt már el az acél, így kezdett
Elemeire széthullani.
Végül a férfi szívébe rakott gépbõl
Csak füstölgõ, bûzös roncs maradt,
Azonban a zeneszerzõ élete itt
Egy csoda folytán meg nem szakadt.
A pokoli szerkezet nem hagyott maga
Után sem sebhelyet, sem nyomot,
Ellenben elengedte azt, amit eddig
Acélburokban fogva tartott.
Újra megdobbant hát a zeneszerzõnek
Régóta nem használt, vén szíve,
S végre felfigyelt a kolduslány szomorú,
Halk, ám kitartó zenéjére.
Mikor pillantását a gonosz, fekete
Ében zongorára vetette,
Gyûlölettel szûkült vékonyka vonallá
Mind a két öreg, szürke szeme.
Összeszedte kevéske erejét, aztán
Nekifeszült a zongorának,
És a hatalmas hangszert nekitolta az
Éhesen váró ablakának.
A fekete zongora megállt, mintha csak
Könyörögne a gazdájának,
A zeneszerzõt azonban már nem tudták
Meghatni kimondatlan szavak.
A súlyos hangszer mögött lassacskán eltûnt
A hatalmas ablak párkánya,
S a földre érve pozdorjává törött a
Fekete, ébenfa zongora.
Az öreg zeneszerzõ leült a földre,
Hátát a falnak támasztotta,
Miközben fülében ott csengett a kinti
Bús, erõtlen, halk melódia.
Egész éjjel ott ült, nem csinált semmit sem,
Csak ült és közben gondolkodott.
Reggelre a kandallójában vidám és
Kellemes, meleg tûz lobogott.
E tûzben égett három évének teljes,
Roppant árat érõ munkája,
A zeneszerzõ lúdtolla nyomán pedig
Formát öntött egy új muzsika.
Egy hosszú év futott el, egy újabb év a
Zeneszerzõ életútjából,
S õ öregen, megtörten, de mosolyogva
Hallgatta mûvét páholyából.
A kolduslány erõtlen dalocskájába
Hatalmas erõt költöztetett,
Mikor az operaházba vitte a dalt,
Mit igazán nem is õ szerzett.
A fényes fuvola bús melódiája
Betöltötte az épületet,
S egy újabb dicsõ hadjáratban számûzte
A visszatérõ, merész csendet.
Az elkészült zenemû nem rengette meg
Alapjaiban a világot,
Mégis, a zeneszerzõ elégedetten,
Szívében boldogan mosolygott.
S így, mosolyogva, odafent az impozáns,
Arannyal díszített páholyban,
Így érte utol a halál, boldogan és
Békében, lelki nyugalomban.
A hírhedt zeneszerzõ temetésére
Ezrek és tízezrek mentek el,
De egy se ismerte õt igazán, egy se
Búcsúztatta õt õszintén el.
Megannyi fekete rózsát dobtak lustán
Fényûzõ végsõ nyughelyére,
Hogy aztán könnyek nélkül távozzanak el
Egy sokkalta vidámabb helyre.
Aztán, hirtelen a sok fekete virág
Közé egy vörös is leesett,
És a szél messzire vitt onnan, a sírtól
Egy ismerõs, bús zenemûvet.
A zeneszerzõ sírköve felett ott állt
Rongyos ruhában a kolduslány,
Szája elõtt a fényes furulya, s közben
Könnyek csordultak le az arcán.
Az élet egy dallam. Elõre lejegyzett
Hangjegyek egy fehér kottában.
Hogy hogyan is szól majd e dallam, mindenki
Döntse el legbelül, magában.
Mi játsszuk ezt a bús vagy vidám dallamot.
Mi éljük végig életünket.
Adottak a hangszerek, csakis rajtunk áll,
Hogy hogyan használjuk fel õket.
Az élet egy dallam. Se több, se kevesebb.
Dallam, mit a szívünk muzsikál.
Meghallja bárki magában, aki belül
Igazi szeretetre talál.