Tündér-álmot szõttem
Vánkosán a fájdalomnak:
Elhittem hazug vigaszát
Az igaz szerelemnek.
Varázslat ölelt körül:
Tekintete égkék sugara,
S nem kellettek szavak,
Nélkülük értettem õt.
De a csoda széttört,
Ha kérdeztem, bár felelt,
Õ többé nem kérdezett.
Szívembe döfött tõrt.
Három évnek keserve,
Egy kis angyal mosolygása,
Mi minket örökre elválaszt.
Én mégsem feledem.
Az igaz szerelemnek
Ma is hiszem még vigaszát;
Fájdalmam gyûrt vánkosán
Újabb álom születhet.