Megcsillan szemed a vörösalkony fényében,
Futótûzként gerjed, a lelkem és a vérem.
Sárga levélszõnyegen hozzád érkezem,
Majd két kezem nyújtom neked félszegen.
Érzelmem olyan, mint egy sima tükör,
Benne vágy, szerelem, irántad tündököl.
Életem virágoskertjébe Te vagy az "élet",
Mikor a szemed, csak reám nézett.
Csituló lelkednek bársonytakarója leszek,
Könnyeid sodrása is, hozzád vezet.
Láttam az igazi ösvényt lelkedhez,
Ezen az úton, hozzád érkeztem.
Nekem nem kell smaragd, dollár, pengõ,
A lelked fénye, nekem többet érõ.
Fölemelkedünk lebegve,
Mint a virág szálló szirma,
Úgy tûnünk el egymás szemében,
Mint a sóhajok hídja.