Lágy szellõ suhan a fák között,
Vágyom rá, hogy újra lássam mosolyod.
Megérinteném kezemmel arcodat,
Tudom, sosem lehetnék ennél boldogabb.
Nincs a világon még egy ilyen érzés,
Olyan, mint álomból az édes ébredés.
Szívem húz feléd õrült vággyal,
Nem tehetek ellene, csak nehogy megbánjam.
A szerelem vak, úgy mondják,
Szemedben látom a napfény sugarát.
Boldogan vállalom, ha ettõl megvakulok,
Mert tudom, hogy meghalni szerelmesen fogok.