Kinyitom a zárját szívem rejtekének,
féltve õrzött kincsem újra elõveszem
Megelevenednek megkopott emlékek,
hangod még most is, a fülembe cseng.
Sebem - bár lassan - mára már behegedt,
haragom is elmúlt Isten segedelmével
Megbocsátom Neked, hogy itt hagytál engem,
ennyit tudtál tenni, most már megértem.
Megértem én ésszel, zokog mégis lelkem,
az idõ - bár gyógyír - visszasírlak Téged.
Érzem, hogy valahol kíséred léptemet,
megóvsz minden bajtól, elkísér szerelmed.
Mint csepp a tengerben oly kevéske idõ,
hogy velem töltötted, azt megköszönöm
Most ismét bezárom szívem szelencéjét,
míg csak élek, Rád emlékezem