CCLXXXIII. szonett
Óh, jaj, - meddig kell még megszenvednem,
S küzdenem oly sok kilátástalan csatát;
Zsarnokot látni trónon pöffeszkedve,
S jobbján igazként, csaló hûbérurát?
- Miért gyõz jóként mindig a gonosz,
S miért hal, a barátság naponta meg;
S miért nem hullik el porba a rossz,
S miért uraddzik, a satnya szörnyeteg?
- Miért öli e világ, a sok vágyat,
S miért terem naponta borzalom;
S miért gyilkol, ki egymaga gyáva,
S miért veszik a jó, egy hajnalon?
Így, halva, már a szeretet sem segít,
Mert vele veszett boldogság angyalom!
20081029
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!