Homályos hajnalon
magadhoz térsz,
felráz a pillanat,
rájössz, hogy élsz.
Tenned kell, menned kell,
hiába félsz,
haladékot most
jobb, ha nem kérsz.
A szív szunnyadozik,
lehûti az ész,
vértezd fel magad,
légy percrekész,
indulj és estig
vissza se nézz,
ha cudarul nehéz is,
nem örökre mész.
Falaid szívedben
erõsek és állnak,
ha meggyötör a lét,
õk visszavárnak.