Ne kertelj! Unom már, hogy
mindig mellébeszélsz.
Nézz a szemembe és mondd,
mondd meg mit remélsz?
Nem szólsz, csak könnycsepp
bújik elõ szemed zugából.
Sajnáltatod magad,
pedig tudod, hogy utálom.
Letörlöm a foltot, mi kicsit
homályossá teszi a fényt,
s rögzítem magamban
a szomorú tényt:
a tükör ma sem válaszolt nekem,
csak szótlanul tükrözte vissza a szemem.
Egész nap csak õ meg én
vagyunk e lakás rejtekén.
Ha unom magam belenézek a tükörbe,
s várom a sok választ a semmire a
fürdõben.