Esti ígéret
Írta: tenger Dátum: November 14 2008 18:24:03

---

Gy

Ne félj kis virág, csak bízz bennem,
A szeretet téged, tengerként átkarol!

---

Teljes hír

---

Néma hegyek ormán,
Ülök, s nézem az eget,
S közben érzem mozdulatlan,
Hogy valaki engem szeret!

Hegyoldalak lánca ölel,
A napsugár lelkembe dalol,
S én mégis úgy érzem,úgy
A magány szívembe hatol.

Csak ülök, s nézem a tájat,
A szirmot mely nékem udvarol,
Kérdezve örömnek édes szavával,
Ugye, engem, el nem hagyol?

Szirmok -szirma, kis virág,
Csak álmodj tovább csendesen,
S én halkan a szív szavával
Énekelek néked, kedvesen!

Nem kell már, hogy félj,
Nincs több hazug álom,
Nem kell félned soha többé,
Míg két kezemmel életed áldom.

Hegyek édes ormán ülök,
A nap már búcsúzni készül,
Én pedig leballagok ismét,
Mert már az öreg este épül.

Lábam visz szaporán elõre
A hegyek immáron messze,
Pedig nézném õket, nézném,
Csak ne jönne oly gyorsan az este!

Ám az est mindent, de mindent takar,
Elnémítana örökkön- örökké élõ vágyakat,
De most még sem sikerült neki, de nem ám,
Egy virág az estben, örök idõkre fennmaradt.

Szívben élõ szeretettel szólít,
Ugye mindig-mindig vigyázol reám?
Mert én bízok benned tengernyi költõ,
S az egész életemet bízom Terád!

Szólni most nagyon nehéz-Nehéz!
De helyettem, a költõi szív válaszol,
Ne félj kis virág, csak bízz bennem,
A szeretet téged, tengerként átkarol!