CCLXXXV. szonett
Reggelente egy álomra ébredek,
Hiába takarom párnámba fejem;
S hiába minden, mert nem vagy énvelem,
- Hisz álmom, csak tétlen álmain mereng.
...Képzelt vágyak, pajzán testi csodák,
Szerelmes versekbe öntött dallamok;
Mik forró éjszakákat hatnak át, -
De csak ûrt hagyva minden hajnalon.
S ha álmaim, 'tán vasalt ketrecek,
Vagy habarcsba keményedett kõ fala;
Sem lehet, hogy nincs kiút, - nem lehet
Hogy ne omoljanak a húzott falak!
- Ébressz álmomból, s elmondom neked,
Mit józanésszel sosem tehettem meg!
(Csak utolsó álmom édesítsd! - Kedvesem!)
20081004
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!