El akarom mondani
Írta: Adry Boszy Dátum: November 15 2008 10:20:16
C
Nincs szükség himnuszra, dalra, nem kell litánia vagy óda,
Csak azt kell elmondani, ami te magad vagy; egy egyszerû csoda.
Teljes hír
El akarom mondani
Számtalan éjjelen forgolódtam, virrasztottam ismeretlen szavakkal,
Álmatlan pislogtam a sötétben, kergetõztem tudatlan falakkal.
Akartam, hogy tudd, s valóban, úgy égette a toromat valami,
Hogy mit jelentesz te énnekem, igen, ezt úgy el akarom mondani.
Mondtam már százszor, hogy rszeretlekr1;, s talán ez megkopott,
Én érzem, de a szó már nem olyan fényes, ahogy elõször ragyogott.
Gondolkodtam is órákat, napokat, heteket, hogy megtaláljam,
Hogy legyen egy új szó, egy jobb szó, s neked ezt szívbõl ajánljam.
Aztán ma, Isten tudja miért, eszembe jutott a csók, az elsõ,
Elmémben fény gyújtott, mint annak idején az elsõ nap a Teremtõ.
Nincs szükség himnuszra, dalra, nem kell litánia vagy óda,
Csak azt kell elmondani, ami te magad vagy; egy egyszerû csoda.
Megint mondhatom híven, hiszen nincs két egyforma rszeretlekr1;,
A mindennapok szürke kifestõjében mindig máshogy kereslek.
Más vagy nekem, mikor késõi órán sült krumplit csinálok lelkesen,
Más vagy, mikor hirtelen új vágytól vezetve átölelsz hevesen.
Máshogy szeretlek, mikor a zuhany alatt játszunk, mint két szelíd õrült,
Máshogy szeretlek, mikor megbántasz, s lelkem beteg lesz, sérült.
Új az érzés, mikor kávéval és reggelivel várom, hogy elszálljon álmod,
Új az érzés, mikor leoldod az utolsó kapcsot, s a folytatást várod.
Sokszor lopva nézlek, ahogy a fény a sötétbõl kiemeli tûnõdõ arcod,
Figyelem, ahogy nap, mint nap a hideg világgal vívod meg a harcod.
Sokszor eltûnõdöm, mi vagyok én? Mit jelentek vajon én neked?
Aztán megnyugszom, hiszen látom, érzem, tudom, nem hazudik szemed.
Nem kell ide cifra dicshimnusz, aranyozott szó, éteri versek,
Nem mondok el mást, csak éppen annyit, amennyit én magam érzek.
S habár jós nem vagyok, s kártyát vetni kettõnkre még korai,
Szeretlek, nem tudom kifejezni szebben, s ez az, amit el akartam mondani!