Pieta
Írta: reitinger jolan Dátum: November 15 2008 16:05:20

---

C

Lehulltál. Most itt megrezzen minden árnyék,
Így haladsz le testemnek lepel-árnyain,

---

Teljes hír

---

Mária vélt gondolatai

Lehulltál. Most itt megrezzen minden árnyék,
Így haladsz le testemnek lepel-árnyain,
Kezem közt folysz most a sebzett vég szárnyain,
S könnycseppem prizma-tükre téged szitál még.

Egy pillanat lettél így az ég-mezében,
Minden belém mar itt e fakó magányban,
Minden öldöklõ hurok e mély ragályban,
Ruhám dombjain hullsz ki belõlem, Vérem.

Szorító fájdalom belsõmbe szakad ma,
S mi megmaradt, sebed, ami a végbe ránt,
Élesen kitágítva minden haloványt,
Õrjítõ folyam mi szememet mardossa.

Cseppje lomhán kúszik, írisz-hártyán pihen,
E mély dagályból kínom az mi kicsapja,
Most vért iszik e föld, szívja magába,
S nem nekem, hozzám, már az ég felé üzen.

Féltõ hang hiába szólt a csend szavába,
Tömeg-zaj elnyomta, vesztésedre intett,
Most így magányom a fájdalomba rettent,
S te már szelíden szállsz a fény-hasadásba.

E végigcsorgó háborgó zápor moraj,
Hevül anyai vértemen a vég-álom,
Veretként stigmát üt megfáradt igámon,
És sebemnek legfájóbb pontjába kapar.