Sötétben nyitom szemem,
S a rémálom fog velem kezet.
Hiába is csukom be a szemem,
A pillák között is megjelent.
S a nappalok?
Villámok cikáznak az égen,
még akkor is, ha a nap jár az égen.
Néha sötét lesz és csend.
Ritkán üt tanyát a meleg napsugár
fejem felett.
S az emberek?
Furcsák és színesek.
Olykor, ha villám csap az égen,
marnak keményen.
Nyelvük , ha szól,
tettük, ha beszél,
gyakran sebet ejtenek,
ezekkel, amúgy is vérzõ szívemen.