1.
Újra itt az Õsz
elmúlik ami elmúlhatott.
Zord hideg a kabátjában
az ajtókon be-be kopogtatott:
Késõ reggelek
korai esték
mesze járnak
már a fecskék.
Hideg idõk
deres ablakok
kopaszodás
varjú csapatok.
Döntik már a fákat.
Kemence tüze fel-fel lobban
A táj is átöltözik
Fázó mosolyokban.
2.
Tehetetlenségben
A pipa füstje
parázslik s ontja,
nyugalom jött
az égre s a dombra
De ahogy fekete a péntek,
Fekete a csütörtök,
Feketék a hetek.
Ízetlen,híg a leves.
S csak lassan havas
az avar s az eresz
hol bujkálsz te tél?
Most ide gyere!
Hisz lassan hallgatsz
már évek óta,
a pocsolyáid száradnak
fel hébe-hóba.