Oly szép a májusi nap, az erõtlen is új erõre kap!
A madárfütty is vígabban száll, oly csodás a napsugár!
A szerelmes szív is gyorsabban dobban,
Mintha a napsugár lenne, mitõl lángra lobbant!
Pedig a lélek, mi táplálja e lángot,
A szerelmet, mely áthatol a világon!
Ez a csodás érzés, mit a fájdalom is éltet,
Az örök együttlét, mi vethet ennek véget!
A csillag is, ha egyedül van az égen,
Nem ragyog az soha, tökéletes fénnyel!
Ám ha mellette párja is felragyog,
Nem látni nála, ragyogóbb csillagot!
Nincs páratlan csillag, a májusi égen,
Szerelmes szívemben, párom-zártam végleg!
Szerelmem örök, nem lobbanhat újra,
Ezt az én Csillagom örökre megtanulta!