(Most egy kissé könnyedebb hangvétel)
Áramkör
Mily világ csodájaként álltam elõtted,
Csendemben érzésem állt falakon,
Testemet testeddel fontad a plafonon,
És magad bonthatatlan dobozba szõtted.
Érzelmeink úgy látom: hullám-étkek,
Öröm volt így minden nap veled, oly csodás,
Halmozottan vibráló, rezgõ áramhatás,
Mit kapunk és adunk sugárzón a létnek.
Szál lüktet bennem izzón, cseppenként érzem,
Örök rabodként estébe hajlón várok,
Míg csüngsz rajtam, ez az amire vágyok,
Árnyaddal táncolok minden sûrû éjen.
De nincs ami már felvillanyoz, kihunyt.
Szólt a villanykörte... s... pakk ... kialudt.