Elegendõ lenne akár tíz vagy húsz év
Arra,hogy eltüntesselek emlékeimbõl örökre?
Talán megtudom-e tenni, hogy anélkül nézzek az ajtóra,
hogy eszembe jutna, mikor jössz vissza újra?
Képesnek érzem-e magam Rá, hogy ne nyeljem le a könnyeim?
Vajon még hány magányos estén fordulok kihûlt helyed felé?
Szívem mintha paradicsomsûrítménnyé préselõdött volna össze
Hiányod számomra olyan,mintha lámpás nélküli tök lenne.
A fény kihunyt belõle, egy kurta,csonk se maradt.
Már nem maradt benne semmi, ami világíthatna.