Fúj a szél, tombol minden
A Duna táncot lejt, ridegen.
Egy mókus fut a fehér köveken,
A szél felkapja és a vízbe löki... kegyetlen.
Teliholdas éjszaka, csak mi ketten
Ülünk a padon összebújva, szerelmesen.
Melegítjük egymást a hidegben,
Számunkra az idõ végtelen.
Hajam tekereg a nagy szélben
Te rám nézel, megigazítod, kedvesen.
A zene szól, majd elhalkul véglegesen.
Megfagyunk, de itt ülünk, csak mi ketten.
Szavak nélkül, mégis érted beszédem,
Mert helyettem is mesél a szemem.
Örökké így csak mi, szerelmem.
Itt ülünk a padon, a hidegben, édesem.