Miként megmaradtál!
Írta: Lyrical Poet Dátum: November 17 2008 14:49:19
Gy
Csak velem együtt,
csak veled együtt
mérem az idõt,
már mindörökre!
Teljes hír
Copyright: 1975. október 12.
Miként megmaradtál!
( M. emlékére )
Elnyílhat még
számtalan sok tavasz,
s elhullhat sok ezer
aranyszínû õsz,
a végtelen idõben.
Én, viszlek magammal
bezárva a szívemben.
Ahogy az elveszett
tengerész,
úgy hányódunk
tehetetlen gerendaként,
szerelmünk
sivatagának sodrásában.
Csak velem együtt,
csak veled együtt
mérem az idõt,
már mindörökre!
Koholt vádakba
soha be nem öltözöm,
de érzem testem felett
két aggódó kezed,
meg az álmainkat
ahogy összeérnek.
Én azt hiszem mégis,
hogy hinnem kell neked!
A ravatal olyan legyen
mint egy nagy tál,
sok húsos
szép gyümölccsel,
s egy szál virággal ékesítve,
Veled!
Oly karcsún, szépen,
oly fényesen -
Egyszerûen úgy,
miként megmaradtál!
*