Alkonyi órán néztem az eget.
Az aranyló nap bágyadtan ragyogott.
Szemem a horizont szélére tévedett,
s éreztem belül, - súlytalan vagyok.
Megihletett egy érzés, amit kaptam,
amit tanultam, átjárta lelkemet.
Tovább kell adnom, éreztem és tudtam,
leültem hát, és írtam versemet:
Több milliárdan vagyunk itt a földön,
tanulni jöttünk, s adni is talán.
Az idõ elszáll, s ha tartalmasan töltöm,
nem volt hiába, annyi iskolám.
Most rátaláltam egy újabb ösvényre,
mely minden lelket a boldogsághoz visz,
megtanít újra a boldog nevetésre,
s magához vonzza azt ki benne hisz.
Emlékszel? Régen oly sokat nevettél,
S jobb volt a kedved, - áldott a napod -
Tiszta szívbõl és õszintén szerettél.
(Tán ösztönösen, ahogy az állatok.)
Hallottad-e már: a nevetés gyógyít,
s nem csak a lelket, ami felderül.
Egészséget és immunrendszert jobbít.
A legjobb masszõr, a testben legbelül!
Ingyen kapható, szuper kábítószer,
s legális, - törvény sem tilthatja meg.
Mellékhatások nélkül álló gyógyszer,
amit túlzásba vinni sem lehet.
Nevess, s vegyél rá erre másokat!
Járvány legyen, mindenki kapja el.
Kezd el még ma, ne várjál már sokat,
A csüggedõket, vidámság rázza fel.
Ha egyként nem megy, csak hívj, s ott leszünk,
hitetlenségébõl ébredjen fel a nép,
Egy szebb világért mindent megteszünk,
Tegyük szebbé e szép hon életét!