Félhomályban ülök a szobámban, az asztalnál,
körülöttem minden a mai napra emlékeztet.
Az asztalomon rendetlenség uralkodik:
az üres üveg némán ásít,
a könyvek szanaszét hevernek,
a telefonom a kupac alján szomorúan csörög,
a számológép pedig darabokban haldoklik...
Telefonom tartója gazdátlanul hever,
s a fülemben egy dallam cseng egész nap.
Kezem átsiklik a dolgokon, értintetlenül,
hagyva minden felesgeles dolgot.
Csak egy valami éltet egész nap,
olyan ez számomra mint a levegõ;
ha nem jutok hozzá meghalok.
Hosszas keresés után megtalálom,
majd hátradõlve élvezem a "ricsajt",
mely szétárad a testemben.
S megfogadom sokadszorra,
ezen a héten, úgy mint máskor,
hogy rendet rakok végre az asztalomon...
De addig is marad a rendetlenség...