Skót apa a nagyfiával,
Mikor az húszéves lett,
Elment a kalapszalonba,
Ott egy szép fejfedõt vett.
Örült is a fiú nagyon,
Férfivá vált mostanra,
Ha talpon volt mindig hordta,
Büszke volt kalapjára.
Megnõsült, eltelt az idõ,
Két lányt nemzett, megnõttek,
Tizenhat éves korukra,
Csinos nõvé fejlõdtek.
Udvarlók jártak a házhoz,
Ám apjukat kerülték,
Kopott,zsíros kalap miatt,
Magukat is szégyellték.
Felesége szekírozta,
Szép új kalap kellene,
Invitálja a szalonba,
Õ is elmegyen vele.
Elmennek, hogy béke legyen,
Egy eladót odaint,
Illendõen mondja neki,
No, itt vagyok már megint.